Grafikus, író. Ljubjanában született, szüleivel 1920-ban költözött Budapestre. 16 évesen érettségizett, majd az Iparművészeti Iskola hallgatója lett. Itt ismerkedett meg Dallos Hannával, akivel számos közös alkotásuk született. 1943-tól Dallos férjével, Kreutzer József bútortervezővel és Strausz Lili mozgásművésszel kiegészült  négyfős baráti társaság komoly kérdéseket fogalmazott meg, amelyre égi vezetőjüktől kaptak válaszokat - ennek eredményeként született meg Mallász Gitta legfontosabb írói műve Az angyal válaszol. Zsidó származású barátai nem éltél túl a második világháborút – miközben Mallász Gitta egy ruhakészítő hadiüzem vezetőjeként közel száz asszonyt és gyermeket mentett meg a deportálástól. 1950 és 1960 között az Állami Népi Együttes jelmez- és díszlettervezője, valamint tolmácsa volt. 1960-ban elhagyta Magyarországot. A z 1930-as években hatszoros magyar úszóbajnok volt, 1931-ben a párizsi Európa Bajnokságon bronzérmet nyert.

Grafikus, iparművész. Életéről, pályájáról kevés adat áll rendelkezésre. Neve 1925-ben tűnt fel, Ady Endre hét verséhez készített illusztrációit a Nyugat című lapban méltatták. Ismert plakátjai a Budapesti Nemzetközi Vásár népszerűsítéséhez készültek (1935, 1938, 1939). Utóbbi kettő egy-egy változatának értékét 800-1200 dollárra becsülték.

Festő, grafikus, belsőépítész. Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte 1920 és 1925 között, majd Olaszországban, Németországban és a Balkánon járt tanulmányúton. Tanulmányai idején, 1923-ban rézkarcsorozatot készített a korszak kiemelkedő színésznőjéről, Bajor Giziről, aki  a Városi Színházban… A tükör című „némajátékában” Pierette szerepét alakította.

Richter szervezte meg 1926-ban a Magyar Iparművészek Országos Egyesületét, 1930-tól annak elnöki tisztségét is ellátta. 1931-ben tervei alapján építették át Budapest Székesfőváros bécsi idegenforgalmi irodájának belső tereit, majd 1933-ban a Székesfőváros Hirdető Vállalat budapesti propagandairodáját is. Kereskedelmi és turisztikai plakátjai mellett készített rézkarcokat, képeslapokat, ex libriseket, festett akvarelleket és elméleti írásaival, cikkeivel részt vett a magyar grafikus képzés fejlesztésében is.

Festő, grafikus. Tanulmányait 1927 és 1931 között a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán festő szakán végezte, legnagyobb sikereit azonban grafikusként aratta. Magyarországot népszerűsítő turisztikai plakátjaival 1934-ben Rómában és 1936-ban Luzernben elnyerte a nemzetközi idegenforgalmi kongresszus arany vándorserlegét. Alkotásait 1937-ben a Párizsi Világkiállításon Grand Prix-vel (nagydíjjal) jutalmazták. 1939-ben újabb Grand Prix-t nyert a Milánói Triennálén és abban az évben megkapta az Iparművészeti Társulat aranyérmét is.

1940 és 1950 között első sorban bélyegtervezéssel foglakozott, 1942-ben Királyok, 1944-ben Nagyasszonyok című sorozata jelent meg a magyar történelem kiemelkedő alakjairól. A második világháború után elsősorban történelmi festményeket, pannókat, mozaikokat és grafikai sorozatokat készített.

A Második Világháborút követően is elismerték munkásságát. 1948-ban a Köztársasági Érdemrend arany fokozatával, 1950-ben és 1952-ben Kossuth-díjjal, 1968-ban Érdemes Művész díjjal jutalmazták.  1946-1954 és 1964-1970 között a Magyar Iparművészeti Főiskola alkalmazott grafikai tanszékének vezetője volt.

Fotó: www.konecsni.hu